Ha főnöktől indul, mint a hatalommal való visszaélés egy módja, szánalmas. Szerintem mindig ott lesz, hogy ő a főnök. Hiába próbálja másként értelmezni, magyarázni.

Persze ha a hatalomba szerelmes, nem magába a szerelem állapotába – a célszemélybe – az egy másik kérdés. Egyébként meg miért ne csajozna? Csajozzon! De munkaidőn kívül.
Ott vannak hozzá az appok és az oldalak is 😊 Hajrá! Magánemberként állhat startvonalhoz, egyenrangú partnerként és egyenlő esélyekkel a többi férfival együtt! Ráadásul meg van az az előnye is, hogy valóban (valóban?) önmagáért kezdenek el vele ismerkedni – feltételezve azt, h nem hazudik magáról baromságokat a neten 😊
Sok férfi (és talán nő is) nem meri megtapasztalni azt a szituációt és így eljutni ahhoz az emberhez, aki úgy fogadja el ahogy van, aki önmagáért szereti. Talán ezek is lehetnek a metoo alapjai.

Érdekes erről a témáról gondolkodni, ugyanis az a megtörtént esemény jut eszembe, amikor egy multinál (nem mintha ez máshol nem fordulhatna elő, vagy ne lenne) a boardban egyetlen egy nő volt. Aki rendszeresen részt vett meetingeken. Ez az alaphelyzet. A board férfi tagjai az elején, még visszafogták magukat, a hódításaik, a csajos sztorijaik beszámolóiról. De ahogy múlt az idő és nyilván, ahogy megszokták a nő jelenlétét – elkezdték férfiasítani a családanyát. Egyre bátrabbak lettek és dőltek belőlük a hódításaikat bemutató (számukra) mulatságos történetek. Egyre kevésbé fogták vissza magukat és így Zsuzsa (ő volt az egyetlen nő a boardban) akarata ellenére megismerte a board tagok nőkről alkotott, és gyakran becsmérlő véleményét.

Zsuzsa (aki magára ismer az csupán a véletlen műve!) egy ideig azt hitte, hogy ezek a férfiak mégiscsak disztingválnak. Vannak határok, amelyeket be és megtartanak, a tiszteletről és a szónak szalonképes értelmében vett egyenrangúságról nem is beszélve.

3 hónap kellet ahhoz, hogy rájöjjön, hogy ez csak remény maradt. Az egyik meetingen Zsuzsa közvetlen munkatársa volt a céltábla közepén, aki természetesen nő volt. Hallgatta a férfiak pajzán beszámolóit és közben az járt a fejében, hogy ez valószínű az ő provokálására történik. Kíváncsiak rá, hogy ő mit reagál? Hiszen egy jelen nem lévő kolléganőjéről van szó! Ebben a társaságban egyedüli nőként, csak ő lehet az, aki szót emel a szexuális beszámolók és becsmérlésekkel szemben.

Meg akart szólalni, de nem tudott. Azt érzete, hogy azonnal elsírja magát, remegett tehetetlen dühét érezve. Miközben a könnyeivel küzdött, kényszeredetten mosolygot. Csak három, négy hónap múlva volt képes erről beszélni.

Szóval tapasztalatom szerint változás van, de változtatás még nincs! Ez még mindig egy férfias világ, férfias témákkal. Jó, jó, igen elindult a változás! A kérdés az, hogy: lehet-e és ha igen, akkor hogyan lehet/ne a változtatást gyorsabban elérni?
Véleményem szerint nekünk, férfiaknak muszáj változtatnunk eddigi látásmódunkon, beidegződéseinken, szokásainkon és a nőkhöz való meg is kell valósítanunk. Erre mondtam azt, hogy változás már van, de változtatás még nincs. Ez itt tetten érhető. Itt a lehetőség változtassunk, mi férfiak!

Zsuzsát könnyű arra bíztatni, hogy legközelebb tegye szóvá, ne hagyja! De ugyanakkor azt is gondolom, hogy már az is óriási lépés, hogy ezt elmondta. Nehéz és megalázó lehet ilyen esetekről beszélni. Szóval ennek nincs még meg a kultúrája, cégkultúrája, a személyes határok és a cégkultúra (ha van ilyen egy cégnél) találkozása. Legyen kell, hogy legyen. De ez magától nem alakul ki, ezt most kell kialakítanunk, nekünk kell ezt a munkát elvégeznünk.
Gondoljuk a bele, ha mi férfiak kerülnénk ilyen helyzetbe!

Merle, Védett Férfiak című regénye jut eszembe. Ugye megalázó helyzet lenne?
Ja, hogy nem olvastad? Hajrá!