Mennyivel könnyebb leírni egy kellemetlen történést (konkrétan: a zaklatást) a Metoo-szóval?
Úgy értem, hogy nem egy kellemetlen érzés uralkodik el rajtam, amikor a zaklatásról gondolkodom – írok és így nem igyekszem gyorsan túllépni rajta, menekülni tőle.

Az nem vitás, hogy beszélni kell róla, minél többet! A Metoo kifejezésnek köszönhetően a zaklatás itt van előttem, együtt vagyunk. Szinte beszélgetek a zaklatással és közben van időm gondolkodni róla, együtt gondolkodni vele, mert nincs rajtam a menekülés kényszere. Köszönöm a hastag metoo kifejezést! Talán nem véletlenül választotta a hastag metoo mozgalmat a Time magazin 2016-ban az év emberének. Thanks!

Elég sok helyzetben voltam már ez elmúlt időszakban és a metoo általában mindig felbukkant. Színházban, szerepekért cserébe, médiában storyért, helyezésért, politikában – hatalomért, egyéni folyamatokban panaszként is találkoztam velsok történetet ismertem meg.

Itt van velem metoo és miközben a szemébe nézek, gondolkodom rajta, azt látom, hogy megváltozott, sőt sokat változott. Ebben a digitalizáció vastagon benne van, sokat segített. De nem csak az értelmezésben, az elfogadásban, hanem az elkövetésben is. Hipp-hopp, már benne is vagyunk (ahogy Vuk a csapdában) észre sem vesszük. Mások lettek a határok, szinte nincsenek is határok! Konkrétan: Amikor Zsoltal találkozom, beszélgetés közben ő az egyik rapidrandi és a másik kevésbé rapidrandi oldalon egyszerre 3-4 nővel is egyeztetett.

Na de hogy jön ide a metoo?! Hát úgy, hogy a következő pillanatban megmutatta, hogy ki, mit írogat, és hogy ő miket válaszol. Közben azon gondolkodtam, hogy egy értelmes 30-as évei közepén járó férfinak miért jó ez, milyen pluszt ad, milyen élményekkel gazdagítja? Ez csupán azért jutott eszembe, mert láttam az egymás között megosztott tartalmakat.
Nem érdekel – mondtam – ne is mutasd! Zsolt nem értette a helyzetet.

Számára teljesen természetes volt, hogy az intim tartalmakat megosztó nők tartalmait tovább osztja, tovább mutogatja. Még azt is hozzátette, hogy ha bármelyik bejön nekem, akkor átdobja. Egy kicsit megdobogtatta a szívemet – dühös lettem. Miért nem érti, hogy ez gáz? Ez nem korrekt? Egyébként meg elképzeltem, amint átdobja nekem és repül felém, pontosabban rám a számomra ismeretlen nő. Úristen, mekkora lehet? Szőke, barna, kopasz, fiatal, öreg? Hogy fog landolni, mellettem? Rajtam? A hátamon? Beszélni tud? Sokat fog beszélni?
Ismered őket? – kérdeztem Zsolttól. Nem nagyon! Minek?  Jött a gyors válasz. Mintha messengereznénk. Valódi rapidbeszélgetés, gondoltam, nem is nézett rám, csak a telefonját masszírozta és közben elégedettem mosolygott. Most egy kicsit engem is megerőszakol ez a folyamat, érzetem magamban az ellenállás. Majd egy gyors váltással újabb érzés támadott meg, mert eszembe jutott, hogy lemaradtam. Valószínű ez az új csajozás – és valószínűleg az pasizás is így zajlik.
Talán a digitális szocializáció velejárója

Gondolkodni kockázatos! Feltételezve azt a hülyeséget, hogy gondolkodunk. Ugyanis pillanatok alatt metoo lehet belőle a valós térben, mert aki nincs hozzászokva – akinek nincs kellő mértékű tapasztalata a face to face, a verbális kommunikációban és abban a „stílusban nyomja”, mint valamelyik digitális rapidrandifelületen, az nem érzékelei a VALÓS határokat. Ezek nélkül pedig nem marad más, mint a hibázás óriási lehetősége: a másik lenézése, zaklatása megsértése – hipp-hopp, és már is itt van a meetoo!
Nézzük mit várhatunk attól, aki csak a digitális térben él, mozog, chatel? A valós térben nincs gyakorlata, tapasztalata, nem tudja értelmezni – dekódolni – a neki küldött nonverbális válaszokat, üzeneteket. A bőr elszíneződését, a mosolyt könnyen összekeverheti a fintorral. Az elutasító tekintetett, a bíztatással, és így tovább. Mondom, óriási a hibázás lehetősége és nem csak az „udvarló”, a kezdeményező részéről!

Véleményem szerint ez mindenkire érvényes, fiúra, lányra, férfire, nőre. Zsolt válasza erre is meg volt – nem ismerkedem utcán, buszon, szórakozóhelyen, csak tutira megyek. Határozott véleménye az, hogy felesleges bárkit is az utcán random megszólítani, mert szinte 100%, hogy elutasítás lesz a vége. Persze ellenkezem: Mi van akkor, ha megtetszett, vagy mert kérdeznél tőle valamit, esetleg beszélgetnél vele – próbáltam a digitális térből a való világba át, vagy visszahúzni az ismerősömet. Csak legyintett. Azon morfondíroztam, hogy talán nem is érti, amit mondtam?! Mindegy, az ő dolga. Na meg persze az enyém is, mert látom és pontosan érzékelem a két térben mozgók valóságérzékelésének az óriási különbségét! Figyelem! Nem arról beszélek, hogy melyik a jobb, vagy rosszabb. Csupán gondolkodom! De jó lenne, ha közösen tudnák erről gondolkodni – és beszélni is! Rengeteg területen segíthetnénk egymásnak! Segíthetünk abban is, hogy a metoo könnyebben, nagyobb empátiával, közös alakító energiával találja meg a figyelemmel kisért helyét a mindennapokban.

  • Segíthetünk abban is, hogy a zaklatással szemben – ellen aktívak legyünk. Ne csak helyeseljünk, hogy hááát igen milyen szemétség!
  • Segíthetünk abban is, hogy a metoo gyanús tapasztalatainkat megosztjuk a digitális térben.
  • Segíthetünk abban is, hogy akit zaklatás ért, azt segítjük.
  • Segíthetünk abban is, hogy senki ne élhessen vissza hamis zaklatási vádakkal.
  • Segíthetünk abban is, hogy…

Te jössz! Te mit tennél – mit teszel?