Kineveztek! De basszus, mi legyen az első lépés, hogy kezdjek neki?

Magasabb fizetés és nagyobb szabadság. Hatalom. Én állapítom és én mondom meg, hogy merre van az északi sark – merre van az előre! Újságolta István, miközben kajánul dörzsölte tenyerét. Mivel régóta ismertem arra gondoltam, hogy csak viccel, mert szinte mindig nehezen döntött, nem vállalt kockázatot, mindig azt kereste és bizonygatta, hogy mi miért nem lesz jó. A ráosztott feladatokat lelkiismeretesen elvégezte, de egyáltalán nem volt proaktív! Talán aktívnak nevezhetném – ha volt kiadott feladat és már túl volt azon a játékán, hogy elmondta, hogy mi miért nem lesz jó ebben a projektben.

Nyolc éve várok erre a napra – mondta, miközben egy sorozat öklözést nyomott le a levegőnek. Kivártam, baszki! Kivártam! Most én vagyok az IT csapat főnöke!

Előre sajnáltam a beosztottjait, mert amikor a valósággal találkozott, keserves időszak köszöntött rá. Miért? Mivel teljesen felkészületlen volt, és csak a hatalom megszerzésére koncentrált, fogalma nem volt arról, hogy főnöknek lenni nem habzsi-dőzsi!
Nem mérte fel a képességeit. Összetévesztette a vágyaival.
Gyakran találkozom ezzel a jelenséggel. Ez pedig az önismeret hiányára vezethető vissza. De erről majd később.
Természetesen létezik pozitív példa is. Van olyan, aki készül a vezetői szerepre. Nála is megjelennek a szélsőséges érzelmek, mint pl az öröm, vagy pl a beszarás. Vagy az öröm és beszarás egyszerre. Ez a jobbik változat! Mert aki most lett vezető és mindkettő érzést megéli, ééés  be is tudja azonosítani – mivel nem csak az öröm a jelenlévő érzése, hanem a beszarás is -, ez azt jelenti számomra, hogy a felelősséggel is számol. Ez kiváló alap arra, hogy valóban vezető legyen belőle. Akár még jó vezető is.

Akik valamilyen csoda folytán lettek vezetők (mert pl nem volt más, vagy protekcióval, vagy valakinek a szeretője), az esetek többségében inkább, vagy talán jobb kifejezés (?), hogy legtöbbször csak a feltételezett előnyökkel számolnak. Arra vágynak. Ez is lehet hajtóerő, de hosszútávon nem biztosít tartós sikert. Az új típusú, más minőségű teherrel, a vezetői szemlélettel, a megváltozó prioritásokkal, jóval kevesebben számolnak, mint a vezető szereppel járó szükséges és megkerülhetetlen feladatokkal.
Pedig a nagyfeladat ugyan az, ami előtte volt, csak nézőpontot kell(ene) váltani! Másként kellene látni a céget és így szinte azonnal máshol lesznek a hangsúlyok, átalakulnak a terhek, feladatokká.
Segítő kérdések: Mennyit – mit láttam akkor és most mennyit-mit látok a cégből, a piacból, a környezetből, amelyben mozog, külső és belső ellenségeim, és segítőim táborát kik alkotják, lehetnek-e érdekszövetségeseim, mi a különbség e kettő között? És még rengeteg (segítő) kérdés sorakozik, amelyekre egy jó  vezetőnek készülnie kell.

A vezetői létezés meghatározása, tapasztalatom szerint gyakran a „mit nem fogok tenni” mentén is megfogalmazódik. Ami nem volna baj, de elég karcsú, vagyis nagyon kevés.
Ádám elmondása szerint akarata ellenére lett vezető. Programját azzal kezdte, hogy nem azt fogja tenni és nem úgy, ahogy az elődje. Utáltuk – mesélte, hogy soha nem egyeztettet velünk, soha nem kérdezett meg semmiről, csak szerszámnak használt bennünket a folyamatokban. Te hogy fogod csinálni, hogy leszel főnök? – kérdeztem. Az még nem tiszta, de olyan nem leszek, amilyen a Géza volt – jelentette ki határozottan. Láttam az elszántságot a szemében. Mást nem. Lehet, hogy ez is elég és majd belejön. Lehet, de semmi esélye sem lesz,  hanem kér, ha nem kap hozzáértő támogatást. Nem véletlenül hoztam fel Ádám példáját, szinte állatorvosi ló. Nem az Ádám, az esete! Miért gondolom?

Először is a cége azt gondolta-feltételezte, hogy Ádám már 3 éve ott van, ismeri a részleget így biztosan irányítani, vezetni is tudja. Nézzük mi igaz ebből a feltételezésből! Ádám, pontos, megbízható, aktív volt, valóban ott dolgozott a cégnél öt éve, tisztában volt a munkafolyamatokat. Ismert mindenkit, még a büfést és a recepcióst is! Ennyi. De hogy ezek alapján vezetőnek alkalmas lett volna? Baromság! Nem is, inkább baromi nagy baromság! Arról nem is beszélve, hogy a kinevezése feltételezéseken alapult! Márpedig Ángyán Balázs barátom óta tudjuk, hogy a feltételezés, az elb.szás édes anyukája. Ennek a cégnek sikerült alátámasztani ezt a bölcsességet!
De nyargaljunk vissza az állatorvosi lovunkhoz. Másodszor, Ádám vissza is utasíthatta volna (hülye lett volna?), vagy ami ennél sokkal hangsúlyosabb – miért nem kért segítséget a vezetővé válásának folyamatához (persze a cég, magától is támogathatta volna!) Kérni kell! Merjünk segítséget kérni!
Harmadszor, Ádám mérlegelhetett volna. A feletteseivel, a tulajdonosokkal,  (közepes nagyságú cégről van szó), szakértőkkel, és a többi.
Feleségét bevonta, de vele is csak közölte , hogy vezető lesz a következő hónaptól. Hát ennyi, ez az állatorvosi ló ilyen volt.

Ahogy minden helyzet más, úgy igaz az állítás a másik oldalról is. Ennek fényében szemezgessünk a teljesség igénye nélkül, hogy mi az, amire érdemes gondolni, ha a vezető szerepének veszélye fenyeget bennünket, vagy ha a sors áldása úgy hozza, vagy ha baromira akarjuk!
Általában a vezetőnek is van egy vezetője, tehát beszorulhat a csodálatos háromszögbe a saját emberei, a saját szerepe és a saját felettese(i) közé.
Mi az elvárás és mi a programom?

Képes vagyok hatékonyan delegálni? Hogy állok a számonkéréssel? Mi a tartalma és a hogyanja a hatékony delegálásnak és számonkérésnek!? Tudod?
Ha bentről jövök, aki eddig támogatóm volt, továbbra is az marad, vagy talán a legelszántabb ellenségemmé válik?
Kintről megyek be egy cégbe? Bentről ki volt az aspiráns még erre a pozira?

Milyen támogatásokat kapok a cégtől, mennyi ideig, milyen formában, mint vezető? Idegileg és fizikailag fogom bírni? Az AC-t (Assessment Centert) átverheted, de magadat felesleges. Csak azért jutott eszembe ez a kiváló (nak becézett) rendszer, mert több alkalommal találkoztam már olyan vezetővel, aki kajánul vigyorogva mesélte, hogy hogyan járt túl az AC-n. Endre részletesen el is mesélte, hogy Ő bármelyiket át tudja verni, mert annyi ilyet tanulmányozott, több, mint ezer tesztet kitöltött, és így tovább! Gratuláltam nekik és egyúttal azt is elmondtam, hogy barom, mert szerintem ezzel saját magát zárta börtönbe, amelynek jelenleg is fogja. Ez minden betegségének gyökere. Ezt, hogy értem? Úgy, hogy a legtöbb sterssz, azon túl, ami a természetes munkafolyamatból fakad, az kezelhető. De amikor egy olyan helyzetben kell dolgoznom, amely nem komfortos számomra az állandósítja a stresszt, a nap 24 órájában. Ezek folyamatosan termelik a pszichoszomatikus jelzéseket, „Figyelj ez nem jó neked, szállj ki, hagyd abba!” De nem még erre sem figyel az akaratos és korlátolt vezető, mert még most is a hatalomhoz, a fizetéséhez, a székéhet ragaszkodik! Hol, mikor tud az ilyen helyzetben lévő-élő vezető feltöltődni, pihenni, lazítani és talán még ne adj Isten: felkészülni a vezető feladataira, a munkájára, amit nem szeret! De legalább megszerezte magának. Baromság!

Hopp, a baromságról jut eszembe! Legtöbbször az empátia hiányzik a vezetőkből. Az elején írtam az önismeret fontosságáról, mint a jó vezetővé váláshoz szükséges alap valamiről. Az empátiához bizony megint csak szükséges az önismeret!
Vezetők és félvezetők figyelem! Amit nem tanítanak a menedzser és vezetőképzőkben, és amit talán nem is lehet/ne tanítani, az az önismeret. Ha ezzel jól áll az, aki vezető, vagy az akar lenni, akkor az empátiáját is tudja működtetni.