A turista nézelődik. A felfedező, aktív. Keres, kutat általában valami jobbnak vélt és remélt irányába.

Naná, hogy felfedező vagyok! Szinte gondolkodás nélkül vágjuk rá a kérdésre a választ! És akkor most egy kicsit figyeljünk! Ha a válasz után csendben vagyunk, és nem csinálunk semmit – nem cselekszünk, csak befelé figyelünk – ha jólesik, akár a szemed is becsukhatod-, mi történik, mit érzel? Milyen gondolat, vagy kérdés fogalmazódik meg benned?

Persze hogy ócska, de megkerülhetetlen: Te elégedett vagy az életeddel? Min, vagy mit változtatnál? …és miért nem változtatsz? Tudom, és elfogadom, hogy millió reális, vagy annak vélt oka lehet és van. Az is biztos, hogy amikor a „változtatni kellene” érzése szívja a vérünket nap, mint nap, akkor pl, a magányosság érzésével is meg kell küzdenünk. Talán ez lehet a legnehezebb? Vagy a kiszolgáltatottság? Esetleg a pénz, vagy egyéb függőség? Igen. Bármi. És ezek, mind reális félelmek. Váltani, változtatni az estek többségében kemény elszántságot (vagy elkeseredettséget) és/vagy kitartást igényel. És persze fáj is!

Saját tapasztalatim alapján mondom, hogy a váltás -változtatás, gyakran nem olyan volt, mint amilyennek terveztem. Előfordult az is, hogy teljesen más lett az eredmény. Néha jobb, máskor, meg rosszabb. Később már csak az maradt meg, hogy ha nem változtattam volna, akkor egy új nem születhetett volna meg, nem lennék ott, ahol most vagyok. Visszatekintve összességében az a határozott véleményem, hogy hasznos volt minden váltás – néhány kivétellel 😊. Az biztos, hogy mindegyikből tanultam, tapasztalatot szereztem és akkor már könnyebben tudtam a következő szükséges – vagy igényelt váltást megtenni!

Ha igaz (márpedig miért ne lenne az), hogy a pszichoszomatikus tünetek/betegségek jelzések a szervezettől, akkor szinte semmi más dolgunk nincs, mint hogy figyeljünk a belső hangunkra a belső jelzéseinkre és vegyük komolyan.

Tegyük fel magunknak újra a kérdés:

Turista vagyok a saját életemben, vagy felfedező?

Az egyik válasz nem jobb, vagy rosszabb, mint a másik. Egy „jó” válasz van: a lehető legőszintébb. Már itt is változtathatunk! Ha eddig gondolkodás nélkül mondtunk (és nyomtunk) mindenre like-ot, akkor innentől kezdve, mielőtt bármilyen egyszerű kérdésre azonnal válaszolnál – nyomnád a like-ot, adj időt magadnak! Változtass csak egy iciri-picirit! Gyakorold! Néhány nap múlva ez a váltás-változtatás kihatással lesz a fontosabb dolgaidra is. Például képes leszel arra, hogy az életedet befolyásoló fontosabb kérdésekre is megfontoltabb választ adsz – nem reagálsz azonnal. Minek? Képzed el azt, amikor az iszapos víz leülepszik – csak akkor lesz jól látható a víz elővilága, ha vársz, ha nem kapkodsz! Adj időt magadnak. Azért, mert mindenki rohan, siet, gyorsan reagál, Neked nem kell, nem kötelességed! Senki nem parancsolta meg! Csak egyszerűen – észre sem vetted és benne vagy – vagyunk.  Sodródsz a többiekkel a gyors és végig nem gondolt like-jaiddal és nem hagysz időt magadnak! Ha így jobban testszik válts sebességet! De ne felfelé! 1. vedd le a gázról a lábad (érzed, már lassul), 2. fékezz egy kicsit, 3. és most kapcsolj vissza az ötödikből, negyedikbe, majd a harmadikba és így tovább.
Szóval, felfedezőknek gondoljuk magunkat, de valójában turisták vagyunk, vagy turistáknak gondoljuk magunkat és azok is vagyunk, vagy esetleg turistáknak gondoljuk magunkat, de valójában felfedezők vagyunk?

Szusszanásnyi (rövid) ez az írás, de harmadjára is felteszem a kérdést: Turista vagy az életedben, vagy felfedező?*

* A zseniális kérdést Verseghi Anna szegezte nekem egy beszélgetésünk közben. Tehát a fenti gondolatokat Neki köszönhetem!